Title Cora Reilly - Maffiába születve 3. - A gyűlölet kötelez RF.pdf ✅

JustBook.fordítva 1
JustBook.fordítva 2 Cora Reilly A gyűlölet kötelez M a f f i á b a s z ü l e t v e 3 . F o r d í t o t t a : A c h a k h e F e y r e J a v í t o t t a : K e i k o
JustBook.fordítva 3 PR O L Ó G U S Gianna A tükörképemet bámultam. Államat vér borította, és még több csepegett a felhasadt alsó ajkamból a pólómra. Már el is kezdett duzzadni, de boldog voltam, amiért a szemeim szárazak maradtak, semmi jele egyetlen könnycseppnek sem. Matteo jelent meg mögöttem, fölém tornyosult, sötét szemeivel az elfuserált arcomat vizsgálta. A védjegyévé vált cápavigyora és arrogáns fellépése nélkül elég elviselhetően nézett ki. – Nem tudod mikor kell befogni, igaz? – ajkai önelégült mosolyra húzódtak, de valahogy olyan rossznak tűnt. nyugtalanító volt a szemeiben. A tekintete arra emlékeztetett, mikor láttam elbánni az orosz foglyokkal a pincében. – Te sem – mondtam összerezzenve a fájdalomtól, ami az ajkaimba lövellt. – Igaz – közölte fura hangon. Mielőtt még lett volna időm reagálni, megragadta a csípőmet, maga felé fordított és felemelt a mosdóállványra. – Ezért vagyunk tökéletesek egymásnak! Visszatért az arrogáns vigyora. A rohadék a lábaim közé lépett. – Mit csinálsz? – sziszegtem hátrébb húzódva a mosdóállvány szélétől, hogy több távolság legyen közöttünk, és meglöktem a mellkasán. Meg sem moccant, túl erős volt hozzám képest. A mosolya még szélesebb lett. Megfogta az állam és felfelé döntötte a fejemet. – Meg akarom nézni az ajkadat. – Most nincs szükségem a segítségedre. Talán akkor kellett volna megállítanod az apámat, mielőtt felsértette a számat. – Igen, azt kellett volna tennem – mondta sötéten, miközben hüvelykujjával óvatosan megérintette a sebem, ahogy kettéválasztotta az ajkaim. – Ha Luca nem tart vissza, beledöftem volna a késem az apád kibaszott hátába, és átkozottul nem érdekeltek volna a következmények. Talán meg is fogom tenni.
JustBook.fordítva 4 Elengedte az államat, és előhúzott egy hosszú, ívelt kést a kabátja alatt lévő tokból, majd megpörgette a kezében számító arccal. Aztán a szemei rám villantak. – Akarod, hogy megöljem az apádat? Istenem, igen. Megborzongtam Matteo hangjától. Tudtam, hogy ez rossz, de az után, amit apám ma mondott, látni akartam kegyelemért könyörögni és tudtam, hogy Matteo képes bárkit térdre kényszeríteni, és ez valamilyen módon szörnyen izgatottá tett. Pontosan emiatt akartam kiutat ebből az életből, és még most is azt akarok. Meg van bennem a kegyetlenségre való hajlam, és ennek ez az életstílus az oka. – Az háborút jelentene Chicago és New York között – feleltem egyszerűen. – Látni, ahogy az apád elvérzik a lábamnál, megérné a kockázatot. Te megéred.